Egy hete látogatom az intézményt, nagyjából sikerült feltérképezni mi a helyzet. Délelőtt könyvből tanulás van, délután választható szekciók, én „írás” és „nyelvtan” órákat hallgatok. Adott egy szőke picsa, mint tanár, szerencsére britis akcentussal, és folyton pörög. Körülbelül tucatnyian vagyunk a délelőtti csoportban, de nagy a jövés-menés, mert nem mindenkinek kötelező (vízum típusától függ). A default felosztás: egy olasz építész csávó, egy másik szakács, két brazil leány (mindkettőt) meg egy csávó, egy kínai génkutató, egy másik csöves, aztán egy kóreai attila (non-stop a pofádban van a fényképezője), és egy lengyel. A korosztály nagyjából stimmel, de a többség letelepedési szándékkal van itt, jellemzően karakán, céltudatos emberek, és messze jobb az angoljuk.
Ma este Marti - a katalán cimborával - a három majmot beszéltük meg, később egy házibuliba mentünk, rajtam kívül mindenki tudott spanyolul (spanyolok, katalánok, franciák, olaszok, kolumbiaiak, argentínok…) szóval voltak kellemetlen pillanatok, a házigazda ausztrál picsa meg ötpercenként sikítozott, "angolul bazdmeg". Érdekes beszélgetések tudnak kialakulni, a többség viccesen tájékozatlan, nevesebbnél-nevesebb egyetemeik ellenére. Például Oscar, a madridi csávó azért jött ide, mert kirúgták a recesszió miatt a bankból, aztán látott valami filmet a tévében, hogy itt aligátorok meg kenguruk vannak, és gondolta megnézi, de egyelőre csalódnia kellett, mert sem aligátort, sem kengurut nem lát, csak a szokásos városi életet. Úgy mégis mi a faszt gondolt? A Queen Victoria Building lábánál koalák tanyáznak? Fünni, ahogy Mirjam mondaná, és mondta is, mert utána a sopiba mentünk, és bizony-bizony, koalára itta magát mindenki.
