Essünk túl ezeken: A tömblakások mindegyikéhez háromszintes parkolóház, kártyás beléptető és jogosultásgon alapuló lifthasználati rendszer, úszómedence és tornaterem tartozik, amit bárki használhat. Látszik, hogy a várost anno az olimpia miatt pofozták ki, a fejed felett zakatoló monorail-t nem nagyon használják, a hotelek száma pedig látványosan eltúlzott, a város így tulajdonképpen hét éves. Minden tiszta, egyszerű, érthető és funkcionális, néha túlságosan is.
Alapvetően három vízum típus van: „E-Visitor”, amivel csak egy dolgot tehetsz legálisan: a pénzedet költheted. „Student”, ami folyamatos aktív hallgatói jogviszonyt követel, bármilyen ausztrál, akkreditált intézménnyel, ezzel legálisan csak félmunkát lehet vállalni, és a „Work and Holiday”, ami a pár hónap munka, pár hónap utazás életmódot hívatott szupportálni. A rendszer jól ki van találva, miután megfelelő mennyiségű pénzt elköltöttél, eltartottál néhány oktatási intézményt és hozzájárultál a helyiek szociális ellátáshoz, úgy is elküldenek, akármilyen vízumod van. Hosszabb távon csak „beházasodással” vagy „munkáltatói szponzorrációval” lehetséges maradni, és persze az IELTS nyelvvizsgával, bár ez utóbbit abszolválni, jószerivel csak formalitás.
